Időskori makuladegeneráció

Időskori makuladegeneráció

● Tünetek és okok  

Az életkorral összefüggő makuladegeneráció hatással van a fotoreceptorokra, a retina pigmenthámjára, a Bruch-membránra és a choriocapillarisra (az érhártya legbelső rétege) a makulában, a retina központi részén, amely az éles látásért felelős. Az AMD egy többtényezős betegség, amely az öregedéssel, a genetikai fogékonysággal és a környezeti kockázati tényezőkkel kapcsolatos. Az öregedéssel összefüggő változások közé tartozik a növekvő rezisztencia, ritkulás és a choriocapillaris elvesztése, a lipid- és lipoprotein-lerakódás a Bruch-membránban, valamint a fotoreceptorok sűrűségének csökkenése. Az AMD-ben ezek a változások, a krónikus gyulladással, a megváltozott lipid- és lipoprotein lerakódással, a fokozott oxidatív stresszel és az extracelluláris mátrix fenntartásának károsodásával párosulva lipideket, ásványi anyagokat vagy fehérjéket tartalmazó extracelluláris lerakódásokhoz vezetnek, nevezetesen a drusenhez, amely a korai és köztes AMD jellegzetes elváltozásai. Az AMD progresszióját a fotoreceptorok és a retina pigment epitélium degenerációjának előrehaladása jellemzi, amely magában foglalja a retina pigment epitélium sejtjeinek migrációját a Bruch membránon lévő eredeti kötődésükről a retina belső rétegeibe. A genetikai érzékenység jelentős szerepet játszik az AMD etiológiájában. Az egész genomra kiterjedő asszociációs vizsgálatok olyan génekről számoltak be, amelyek olyan biológiai útvonalakban vesznek részt, mint például a gyulladás és az immunitás, a lipidanyagcsere és -transzport, a celluláris stressz és toxicitás, valamint az extracelluláris mátrix fenntartása, amelyek összefüggésben állnak az AMD-vel,7 két fő lókusz, CFH8-11 és ARMS2-HTRA1. A cigarettafüst a legkövetkezetesebben jelentett AMD környezeti kockázati tényezője.

JAMA.2024;331(2):147-157.doi:10.1001/jama.2023.26074